A Rédei Református Egyházközség Honlapja

" >

Beszámoló az Ökumenikus Imahétről

2011-01-30 16:10:26 / Barta Zsolt

Ökumenikus Imahét Rédén

2011. január 16-23.

A mi falunkban is megtartottuk az imanyolcadot, s imádkoztunk a keresztyének közötti egységért, békéért.

Újdonság volt, hogy a hét kezdetén Barta Zsolt tiszteletesünk egy felhívást intézett hozzánk, gyülekezeti tagokhoz. Úgy gondolta, hogy a felesége csodákra képes, és az énekelni szerető emberekből egy ökumenikus énekkar jöhetne létre, amely a záró istentiszteleten szolgál. Eleinte kétségek voltak bennünk, ha tiszteletes asszonyunkban nem is. Többünk köhögéssel, megfázással küszködött; így indultunk neki a próbáknak. Lelkesedésben nem volt hiány: katolikus testvérek is csatlakoztak hozzánk valamint lelkészházaspárunk legnagyobb lánya, Luca, is szívesen énekelt velünk. Minden nap az istentisztelet előtt egy órát gyakoroltunk. Néha kicsit megijedtünk, mikor újabb és újabb énekeket tanultunk. Vajon hogyan fogunk ezekkel megbirkózni? A szólisták is féltek egy kicsit. Hogy fog sikerülni az énekük, mikor nem érzik késznek magukat a szolgálatra? Ám Isten ereje minden nehézségen átsegített bennünket, s örömmel szolgáltunk Neki és a gyülekezetnek. Vasárnap, amikor vége lett az istentiszteletnek, már sajnáltuk, hogy ilyen hamar eltelt az idő, s hiányozni fognak a próbák.

Az ökumené az egész hét folyamán megvalósult. A református lelkészek mellett szolgált a gyülekezetben két evangélikus lelkész, egy római katolikus plébános és a helyi pünkösdi gyülekezet megbízottja is. Elgondolkodtunk azon, hogy bizony néha nagyot kell ugrani az életben, hogy Isten ránk tudjon találni. A Jeruzsálemben élő keresztyén gyülekezetekről is beszéltek az igehirdetők, s magunk elé képzelhettük a templomokat, a sokféle egyházat, amely ott megtelepedett. Ezek a népek egymás mellett élnek, s mégis egymástól eltávolodva, harcok közepette. Nekünk is folyamatosan tették fel a kérdéseket a lelkészek, hogy magunkba nézzünk, s gondolkodjunk rajtuk: Teljes szívvel be tudjuk-e fogadni az Ige tanítását? Tudunk-e eleget könyörögni azért, hogy Jézus jelen legyen az életünkben? Szombaton a helybeli pünkösdi gyülekezeti megbízott hirdette az igét és szolgált az énekkaruk is közöttünk. Fiatalos lendületük minket is magukkal ragadott és velük együtt énekeltük az ismerős énekeket, dicsértük Istent. Ők fél éve alakultak, s zenekari kísérettel szolgáltak.

Az utolsó este a békességről szólt. Ahogy tiszteletesünk felhívta rá a figyelmünket, nemcsak az a kötelességünk, hogy békében éljünk, hanem hogy másokat is kibékítsünk. Az énekkari énekek is erről szóltak.

Legvégül megköszönjük a tiszteletes asszonynak, hogy egész héten foglalkozott velünk, s erejét, idejét szánta ránk. Sokat tanultunk tőle, aminek az istentiszteleteken is nagy hasznát vesszük. S hisszük, hogy egy csoda ismét megtörtént. Egy hét alatt különböző hitű és korú emberek, Istenre (és Líviára) figyelve énekkarrá alakult pár óra alatt. Továbbá köszönettel tartozunk Szteblák Zsuzsannának és Bátky Miklós ny. esperes úrnak a szép orgonakíséretért.

Vidi Attiláné